Zeneszöveg-blog

A következő elemzést Andy Edwards készítette, aki karrierjét zeneipari és technológiai tanácsadóként lemezkiadóknál, zenekari menedzsmentekben és különféle technológiai cégekben építette. A Twiterren @andyedwardsbiz néven található, követhető.

Bár a digitális zenei piac egyre nő, a zenei technológiai startup-oknak még mindig sok nehézséggel kell megküzdeniük. 2015 karácsonya előtt az Rdio és a Cür Music is csődöt jelentett, miután nem tudták határidőre teljesíteni a kiadók felé rendezendő tartozásaikat, és még a nagyobb zenei szolgáltatók is pénzügyi problémákkal küzdenek, ahogy arról egy másik jelentés is beszámol: http://www.musicbusinessworldwide.com/the-great-music-biz-money-pit-how-streaming-services-lost-1bn/

A zeneipari vállalatok ugyan együttműködnének a technológiai szektorral, ennek ellenére alig van olyan, jogilag teljesen rendezett startup, ami az elmúlt 20 évben jövedelmező, üzletileg sikeres modellként működne. Felmerül a kérdés, hogy miért?

Az alábbi táblázat az elmúlt idők legnagyobb zenei startup-jait hasonlítja össze a három legnagyobb tech startup-pal ugyanazon időszakban. Az összehasonlítás alapja, hogy mekkora és milyen jellegű tőkével (saját és külső finanszírozások) indították be működésüket, valamint ezekhez képest mekkora a cégek jelenlegi piaci értéke.

A legfontosabb számokat a „Series A” sor tartalmazza. A Series A az a finanszírozási forma, mely a startup cégek beindításának egyik leglényegesebb eleme. Ez a kívülről érkező injektálás segíti a termékek piacra vitelét, megfelelő piaci pozícióját, garantálja a folyamatos termékfejlesztést, és biztosítja a szükséges marketing beruházásokat.

A táblázatból az látszik, hogy az Rdio, a Deezer és a Spotify zenei startup cégeknek kétszer annyi Series A tőkére volt szükségük, mint az elmúlt idők legsikeresebb, nem zenei témájú startup-jainak (Uber, AirBnB, WhatsApp). Zenei startup-ok között a Spotify messze a legsikeresebb piaci pozíció és befolyás tekintetében. A céget 2006-ban alapították, és 21,6 millió dolláros Series A tőke bevonását követően 2009 végén indította el szolgáltatásait. A Spotify ekkor a három legnagyobb kiadóval és a Merlinnel szerződött le. A jelentések azt mutatják, hogy a cég a Series A tőkét megelőzően 8 millió dollárt használt fel, vagyis a céget 30 millió dollárral alapították.

Összehasonlítva a piacvezető, nem zenei témájú startup-okkal, mint az Uber, az AirBnB és a WhatsApp, érdekes adatokat találunk:

• a Spotify tőkebevonásához képest kevesebb, mint a fele Series A injektálást használtak 
• az AirBnB és a WhatsApp két évvel azelőtt indult, hogy beemelte volna a Series A tőkéjét. Ez figyelemre méltó teljesítmény termék-bevezetési idő tekintetében, amely idő arra szolgál, hogy a termék megtalálja a számára legmegfelelőbb piaci szegmenst. 
• Ezek a cégek szupersztárnak számítanak, pedig kezdő lépéseik a legtöbb startup-éhoz hasonlóak voltak. Series A tőkéjük jellemzően 2 és 10 millió dollár közé esett. 
• Az AirBnB 2008-ban indult 620 ezer dolláros kezdőtőkével, majd több mint két évet várt, mielőtt be tudott biztosítani egy 7,2 millió dolláros Series A tőkebevonást. 
• az Uber és AirBnB értékei is bőven túlmutatnak a Spotify-én, a WhatsApp pedig a Spotify legutolsó értékének több mint kétszeresével zárt.

Még a vezető dollármilliárdos startup-okat leszámítva is, a cégalapítók és tőkések általánosan jellemző célkitűzése egy 100 millió dollár + exit. Az elmúlt öt évben kb. 100 technológiai startup ért el ilyen éves eredményt vagy az IPO-nak, a kezdeti nyilvános tőzsdei kibocsátásnak, vagy egyéb üzletszerzésnek köszönhetően. Ilyenek pl. a SaaS, a Fintech, az AdTech Social Media startup-ok, azonban ezek nem zenei tech startup-ok, és természetesen teljes licensszel rendelkeznek. Ha körbenézünk a befolyásosabb cégek között, akik globális szempontból a legfontosabb szerepeket töltik be a digitális zenében, mindössze két sikeres exit-et találunk az elmúlt 15 év zenei szolgáltatásában:

• a MusicMatch, amit a Yahoo 160 millió dollárért vett meg 2004-ben
• és a Last.fm, amelyet 280 millió dollárért adtak el a CBS-nek 2007-ben.

A Last.fm nem rendelkezett teljes körű felhasználási joggal, de jó néhány jogtulajdonossal sikerült megállapodást kötnie a cég megvásárlásakor.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindössze egyetlen, teljesen jogszerűen működő zenei startup tudott sikeres exit-tel zárni, és mindezt még 2004-ben.

Mit csinálnál, ha alapító, vagy korai szakaszban befektető lennél? A zeneipart választanád, és benyelnél egy nagyobb tőke felhígulást nagyobb pénzügyi kockázattal? Vagy megcéloznál más szegmenseket, amelyek kevesebb felhígulással és kevesebb kockázattal járnak, viszont potenciálisan többet kapsz vissza belőlük? A technológiai szektor széles körben alkalmazza, hogy önerőből emelkedik fel, és tanulja ki a startup módszertanát. Ezen módszerek alkalmazása azonban a zenei startup-oknál problémás. A „lean startup” modellből, mint az egyik leghatékonyabbnak számító startup-építő módszertanból várható haszon nagyon egyszerű: kizárja a veszteséget és a termékfejlesztésre koncentrál. Épít, értékel, tanul és ismétel, míg a terméket a pozicionálás megfelelő szintjére fejleszti. Kiegyensúlyozza a kockázatot, és több lesz a nyertes. Az az üzletfejlesztési modell, amit a jogtulajdonosok alkalmaznak a digitális szolgáltatások licenszelésére, biztos alapokon fekszik (tőke, előrelépés, minimális kamatlábak stb.), mégis ez a fajta megközelítés nagy terhet ró a zenei tech startup-okra már azelőtt, hogy elindulnának.

A zeneipari pozicionálásra vonatkozó tech-mantra első szabálya szerint először hozz létre egy üzleti modellt, majd hamar tedd azt próbára.

Egy AirBnB host sem akarna ingyen szállást adni idegeneknek, csak hogy egy másik vállalkozást segítsenek. Miért kellene a jogtulajdonosoknak ebédeddel kínálniuk másokat? Miért is tenné?

A streaming szolgáltatás segíti a hangfelvételből származó jövedelem növekedését, de még hosszú az út, hogy olyan piacot kapjunk vissza, ahol azt úgy lehessen magára hagyni, hogy ideálisan működjön.

A piacot csupán egy maréknyi szereplő uralja. A nagyobb vállalatokra azonban nem lehet mindig hagyatkozni, ha innovációról van szó. A zenei tech színterén minden Apple-re esik egy Microsoft vagy Nokia, ami nem igazán célravezető. A startup-ok időről időre megújulnak, és új piacokat teremtenek számos ipari szektorban, a zenei szektor azonban továbbra is problémás. Ha a zenei licensznél félretesszük az aktuális üzleti szerkezeteket, a tárgyalás, a menedzsment és a haszonra vonatkozó beszámolók költsége ugyanolyan jelentős, bármelyik felén is ülünk az asztalnak. Néhányan a Blockchain-re (zárt rendszerű, bankokon kívüli fizetési teljesítés) és a GRD-re (világszintű közös zenei adatbázis és jogkövetés) mutogatnak, mint megoldást jelentő eszközökre, ráadásul a tech ipar már bizonyította, hogy ért az együttműködéshez infrastrukturális szinten, hogy azzal még több piaci újításhoz járuljon hozzá.

A Facebook segítette az Open Compute Project megalakulását, amely szinte mindegyik tech óriással leszerződött, az Amazont kivéve. Ennek oka nagyon egyszerű. A tech óriások nem versengenek szervereik kapacitásában, ők az újabb VR, AI és hasonló, magasabb szintű innovációs irányokkal foglalkoznak. Tehát a háttérben lévő együttműködés a magasabb szinten való versenypiaci helyzetek körül zajlik. Nagyszerű stratégia.

A zeneipar védelmében azonban el kell mondani, hogy már felvette a kesztyűt annak érdekében, hogy legyőzze az online kalózkodást és szerzői jogbitorlást, valamint, hogy küzdjön a zene értékének, védelmének kérdésében.

Az ilyen típusú munka egy korrektebb környezetet teremt az innovatív zenei startup-oknak, hogy azok teljes licensszel, legálisan indulhassanak a digitális zenei szolgáltatók között. Ez az, amit a tech közösségnek fel kellene ismerni.

Visszatérve a zenei startup-okhoz, a jogtulajdonosokkal való megállapodásokkal együtt üzletfejlesztő csapataik azt keresik, hogyan lehet megközelíteni azokat a lehetőségeket, amelyekben mindenki nyertes lehet. Gondoljunk a három kulcs alkotóelemre: készpénz, tőke és fizetési kötelezettség. Ha a startup túl sok készpénzt igényel rögtön az indulásakor, már azelőtt döcögni fog, hogy beindulna. Ha az előrelépés mértékét nézzük, sok megfigyelő lesz azon a véleményen, hogy az előrelépés arányos kell, hogy legyen a valószínűsíthető bevétellel, különösen a kezdeti szakaszban. A vállalkozók gyakran panaszkodnak arra, hogy ez nem így történik, előmenetelük pedig olykor túl agresszív. De akkor mit lehetne másképp tenni? A készpénz kevésbé kockázatos, továbbá tükrözi a kockázati szintet a teljes kompenzáció mértékére, illetve védelmet nyújt, ha a jogtulajdonosok nagyobb kockázatot feltételeznek. A licensz szerződésekben a saját tőke általában jól meghatározott a tárgyalások első körétől kezdve a további tőkebevonásokon át, míg el nem érik a vállalati exit-et. De ilyen exit-et csak egyszer lehet elérni. Milyen más módon lehetne a tőke részt megközelíteni? Vajon az az elv, mely szerint több tőkét kell beemelni az elején, megfosztja később a lehetőségét a tőke egy részének osztalékként való kivételétől, hogy aztán a maradékot visszatartsa a végső exit-ig? Az ilyen lépések nem túl gyakoriak, de léteznek. Mindenféle variáció megtalálható a piacon.

A fizetési kötelezettségek finanszírozását gyakran figyelmen kívül hagyják, de a Spotify legutóbbi befektetési periódusánál már előtérbe került. A tartozás többféle módon strukturálható. Lehet kamatlábat alkalmazni, vagy korábban lefektetett szabályok szerint tőkévé konvertálni.  Kevés készpénzzel rendelkező startup-nak ez jó alternatíva lehet, bár ez még mindig kockázatot jelenthet a jogtulajdonosoknak.

Ezek a gondolatok csak épphogy érintik az összetett probléma felszínét, de ez a probléma létezik, és a digitális zene minden területén, minden résztvevőre hatással van. A megoldást nem könnyű megtalálni. Tegyük fel, hogy a startup bizonyos okokból nehéz helyzetbe kerül mindjárt a zenei jogok használatának első napjától.

Létezik-e olyan kreatív megoldás, amely lehetővé teszi az innovációt és növekedést a digitális zenei piacon?

Ha a Spotify sikeres exit-et ér el, az még csak a második teljesen jogtiszta zenei startup lesz, akinek ez összejön. Márpedig több ilyen startup-ra lenne szükség.

Fordította: Tanka-Tóth Judit

Forrás: http://www.musicbusinessworldwide.com/sympathy-devil-tech-startups-music-business/

Június 8-án a Várkert Bazárban tartott gála keretében átadták a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (MAHASZ) által alapított Fonogram-díj 2016-os elismeréseit. A díjjal minden évben a magyar és külföldi hangfelvétel-kiadás kiemelkedő sikereit és teljesítményeit ünneplik. Mondom siker. Mondom teljesítmény.

A 12 hazai és 8 külföldi kategória jelöltjeit zenei újságírókból, rádiósokból, zenészekből, producerekből és további szakemberekből álló zsűri állítja össze, és ítéli oda a legeknek járó díjakat.

Idén a díjazottak egyike-másika miatt persze egyből beindult a nemzeti hőbörgés. Ássák a sírt, lökik bele a könnyűzenét. Égnek fordított arcok hosszan kitartott Miééééért-tel.

"Hagyjuk, nem számít,

Sokszor volt már így"

(Wellhello: Sokszor)

De ne szaladjunk előre. A felháborodás mindjárt a jelöltek kihirdetésénél kezdődött, ugyanis a kategóriák megnevezése és az azokba sorolt előadók néhol vicces mashup-ot eredményeztek. Így lett például a szórakoztatózenei kategóriában Gájer Bálint telekszomszédja a Zorall, vagy a rap, hip-hop kategória helyett a modern pop-rock-ba költöztetett Punnany Massif Rúzsa Magdi társbérlője. Nem gondolom, hogy világuralmi összeesküvések nyomán készült volna a besorolás, mindössze azt bizonyítja, hogy a divathoz hasonlóan a zenében is elmosódtak a stílushatárok, nincsenek szabályok, nincsenek végletek, Kim Kardashian Metallica pólóban. 

A jelölt-patchwork mellett az egyik kategória nevében is találunk még egy kis matatnivalót. „Hagyományos slágerzene” nevét viseli az a bizonyos kategória, amelynek a győztese a Led Zeppelin fanoktól a Budapest Jazz Clubig kiverte a biztosítékot. (Kis Grófo)

Ha végignézzük a kategória névsorát, azonnal rájövünk, hogy a „hagyományos slágerzene” elnevezés a mára divatja múlt táncdal és a pejoratív ízű mulatós kifejezéseket rejti. Amúgy szerintem ez vicces.

És ne legyünk részrehajlók. Ha a tehetségkutatónak nevezett valóságshow-k és az azokból érkező előadók létét nem tagadjuk el (erről bővebben egyébként Orbán Tamással készített interjúmban itt lehet hallani), akkor

nem tagadhatjuk el azokat sem, akik abban a könnyűzenei műfajban tevékenykednek, amire lagzitól a vasárnapi rántott csirkén át a falunapokig ropja mindenki. Mindenki más.

 Van tehát nekik is egy kategóriájuk, így a fair, amúgy meg  - tessenek leülni – a nyertes Kis Grófonak több köze van Fluor Tomihoz, mint Kadlott Karcsinak a SZOT-üdülő esti brigádbulijához. A Bulibárón ugyanis a jelenlegi könnyűzene háttérembereinek krémje dolgozott, kezdve a sort a popipar egyik top menedzserével, folytatva az élvonalbeli vizuális szakembergárdával, és nem utolsó sorban azzal a rádiós zenei szerkesztővel, aki az igényes könnyűzene walhallajában, a Petőfi Rádióban élt és uralkodott.

A Bulibáró egy professzionálisan megtervezett és véghezvitt, polgárpukkasztással egybekötött pénzkereseti lehetőség.

Menjünk vissza egy kicsit időben, és látni fogjuk, hogy a mulatós kategória a megjelenésétől kezdve minden évtizedben csavart magán egyet az aktuális divathullámnak megfelelőn. Kezdetben vala a „rezesítés”, majd a 70es években a rockosítás , élén a 3+2-vel, aztán a 90es években jött minőségi, fiatalított hangszereléssel a Dupla KáVé (azzal a Köteles Istvánnal, aki a Leander Kills Köteles Leanderének édesapja), a technokorszakban pedig McHawer és a Tekknő, a mulatós zene punkjai verték szét a csárdát. Hopp, és itt vagyunk ma, a 2010-es években Kis Grófo-féle az új mulatós trend.

Nna, és itt hadd idézzem a Fonogram-díj hivatalos definícióját ismét: „A díjjal minden évben a magyarországi hangfelvétel-kiadás kiemelkedő sikereit és teljesítményeit ünneplik.” Megint mondom: siker, teljesítmény. A 2015-ös évet megkérdőjelezhetetlenül Kis Grófo és a Wellhello uralta. Mindkettő mögött professzionális szakember gárda áll, akik grammra pontosan tudják, mi lesz a trend, és mivel fogják azt uralni.  A közönségét mindkettő megtalálta, dübörög a gépezet, tele a Budapest Park, a Barba Negra és minden fesztivál. Kiemelkedő siker, kiemelkedő teljesítmény, ilyenformán ott a Fonogram is.

De ott a Fonogram azoknál is, akik kisebb menedzsmenttel, kisebb pénzügyi indoklással színtiszta, belső indíttatású zenét írnak, a végeredmény pedig ugyanolyan minőségi. 

Vagy azért

• mert kiváló dalszövegeket hatásos zenével tálalnak
• mert képzett zenészek,
• mert ösztönös művészek,
• mert jól lobbiztak.

Akármelyik is, a legfontosabb mindegyikükben ott van: a maguk műfajában hiteles előadók.

Ha csak egyet emelhetnék ki a díjazottak közül, az a Vad Fruttik lenne. Tudom milyen c. dalukat egymás után 5-ször hallgattam meg, és ők 5-ször tépték ki a szívem.

És még egyet ennek a végére. Csak mert nekem ez fontos:

Nincs köztük valóságshow-hős.

"Én világítok fenn az égen,

Hisz akkora sztár vagyok"

(Roy&Ádám: A csapból is én folyok)

Aki érteni akarja a világot, az alkalmazkodik, és megpróbálja megkeresni minden új korszakban, azt, amitől libabőrös lesz. Mert vannak olyanok. Minden évben, minden héten. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ’95 óta nem született tehetség.  Nyitottság, humorérzék, tolerancia. A többit megvesszük. Peace.

A díjazottak: http://www.fonogram.hu/nyertesek

A jelöltek itt: http://www.fonogram.hu/jeloltek

Szokásos május végi 2 nap Egerben. Idén 4. alkalommal rendezték meg a Music Hungary szakmai konferenciát. A színtér, ahol minden évben összegyűlik a zeneipar java, fesztiválszervezőktől lemezkiadókon és előadókon át menedzserekig mindenki, hogy átbeszéljék az iparág fontos kérdéseit és legsúlyosabb problémáit, esetenként bevonva szakpolitikusokat is, akikkel együtt a felvetett kérdésekre megtalálhatják a választ.

Az előadások és irányított beszélgetések különböző tapasztalatcserékből, problémafelvetésekből állnak, de a lényeg, a szakági friss-titkos információk a kinti hamutartók mellett és az esti borozásnál kerülnek elő. Persze így van ez médiától a reklámig mindenhol.

Az idei témák javarészt nem okoztak meglepetést: harc a tartalomszolgáltatókkal az előadókat/szerzőket megillető tisztességes bevételekért, fenyegeti-e terrorveszély a hazai fesztiválokat, vagy zene-e az elektronikus zene.

Az előadások mellett a színes, élményszagú workshopok szinte minden jelenlévőt vonzottak:

Hogyan fejlődhet egy zenekar, hogyan lehet eljutni a nagyszínpadig? Itt többek között Puskás Peti (The Biebers) és Tóth Gergő, a Wellhello menedzsere mondta el saját tapasztalatait. A másik érdekes (és nevetős) beszélgetés pedig arra kereste a választ, minek köszönhető, hogy Pécs arányaiban a legtöbb sikeres előadót adja az országnak? Furcsamód épp erre kaptunk választ, pedig itt már az önmagában érdekessé tette a programot, hogy olyan előadók osztották meg velünk kamaszkori élményeiket, mint Takáts Eszter, Felcser Máté (Punnany Massif), Marsalkó Dávid (Halott Pénz) és

Beck Zoli (30Y), aki mindjárt az elején közölte, hogy ő nem pécsi, hanem ajkai.

A témára a válasz egyébként Pécs mindenkori fiataljaiban keresendő, akik nyitottak, közvetlenek, és szívesen járnak koncertekre. Felcser Máté szerint sokkal barátságosabbak, és könnyebben teremtenek egymással kapcsolatot, mint a budapestiek, legyen szó zenekarokról, vagy közönségről.

A tartalomszolgáltatókkal való csaták témájában Gerényi Gábor, a Mandiner ügyvezetője és az Index társalapítója olyan provokatív kijelentésekkel bombázta a hallgatóságot, minthogy a zeneipar ne sírdogáljon, hanem hozza létre a saját platformjait, és ne hagyja kiszolgáltatni magát globális csatornák által (értsd: YouTube). Kijelentéseit hangos zúgolódás fogadta, és többen szerettek volna vele vitába szállni, de a szoros ütemterv ezt nem tette lehetővé. Pedig egy ilyen konferencián a kétirányú kommunikációnak, egy kis adok-kapoknak sokkal több teret kellene engedni, mert előrelépés és új ötletek csak párbeszédből születhetnek.

Idén Andy Vajna meghívásával a filmipar módszereibe próbált a zene bepillantást nyerni, hátha annak mintájára a magyar könnyűzene előbbre jutása is biztosítható, de úgy általában a konferencia legtöbb kérdése nem az alap problémát boncolgatta (ti. nincs egység), hanem a nemzetközi piacokra való nyitást firtatta, ami, ha átfogóan nézzük a jelenlegi magyar zenei együttműködést, meglehetősen előreszaladt terv. Először a hazai érdekképviseletet és egységes fellépést kellene kialakítani, mert amíg a hazai zenefogyasztók és politikai döntéshozók nem értékelik többre a zeneipar munkáját, addig a külföldtől hiába is várja azt. Azok a zenekarok, akik alkalmasak arra, hogy külföldi line up-ban szerepet kapjanak, azok már ott vannak, köszönik, keményen meg is dolgoznak érte. A filmes példákból kiindulva csak egy rendkívül erős állami támogatás tudja a könnyűzenét arra a szintre emelni, ahonnan már távolabbról is látszik (ahogy azt teszik például a skandináv országok), de – talán a magyar nyelv, talán más miatt – ebben nálunk nem látnak akkora potenciált, mint egy cannes-i filmes díjesőben.

Összességében ezek a zenei konferenciák sajnos rendre úgy érnek véget, ahogy elkezdődnek – elpanaszolják, kinek hol fáj, majd mindenki hazamegy - megoldások nélkül.

Ahol egy cél érdekében, kvázi értékmentésben egységes platformon, egységben dolgoznak a hazai könnyűzenéért, az a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma és azon belül a Cseh Tamás Program, akik az elmúlt 2 évben – a Petőfi Rádióval és Petőfi TV-vel való együttműködésben – kitágították a zenekari érvényesülések lehetőségeit, és jelentősen fellendítették a vidéki élőzenei klubéletet is. Nekik viszont most, hogy legfontosabb médiaplatformjuk a Petőfi Rádió épp zajló átalakításával elveszni látszik, mindennél égetőbb lenne, hogy találjanak egy új, hasonlóan erős médiapartnert, különben támogatott zenekaraik és eredményeik csak még több pénz és munka belefektetésével válhatnak láthatóvá. Ha egyáltalán.

A Cseh Tamás Program támogatási irányvonala ugyanis nem esik egybe a kereskedelmi rádiók zenei elképzeléseivel. Ami persze örvendetes, lévén, hogy előnyben részesítik az eredetiséget, a hitelességet és az igényes zenei megoldásokat.

- Elkapcsolási faktor. – mondja nekem egy regionális rádió vezetője, aki a miatt panaszkodik, hogy nem tudja kitölteni a magyar zenei kvótáját, mert nem írnak a magyar zenekarok új zenéket.

- Dehogynem! – forgatom a szemem csodálkozva - Napjában több száz új magyar dal születik!

- De olyan sajnos nem jó, mint amilyenekre te gondolsz. Elkapcsolási faktor, mert nem ismerik az előadót a hallgatók.

A rádiók tehát nem kockáztatnak. Nagyon úgy néz ki, hogy jelenleg csak a zenefogyasztók tudják megmenteni a könnyűzene értékeit. Például azzal, ha a kereskedelmi rádiók unalomig ismételt kínálata helyett személyes kedvenceiket hallgatják, ha az esti tehetségkutató műsor helyett egy koncertet választanak, vagy gyermekeiket beíratják zeneiskolába. Az utóbbi ugyanis nemcsak a lélekre van pozitív hatással, de tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a kottaolvasás és hangszeres játék a lehető legkiválóbb tréning az agy és a gondolkodás fejlesztésére; semmivel sem összehasonlítható, komplex fitness. Kár lenne kihagyni.

És ha már zenei oktatás: 2 évvel ezelőtt kezdte meg a Zeneszöveg.hu saját kottakönyvek kiadását, melyek aktuális slágerek énekkottáit tartalmazza. A megvásárolható példányokon túl a Zeneszöveg.hu ezeket térítésmentesen bocsátotta zeneiskolák és általános iskolai könyvtárak rendelkezésére, és a misszió folytatódik.

A jó dalokat szeretjük. (Naná.) Meg a kiválóakat (Tripla naná.) A hangosakat, sírósakat, vicceseket, agyasakat, ’ágyasakat’. Szeretjük, ha kiszolgálják a rosszkedvünket, szerelmünket, szakítást, bulit, dacot. Bal könyök lazán kitesz, tépaszél, hashtagYOLO (a letüdőzött hajtincset meg röhögve felköhögjük). 

Ezek eddig nyilvánvalóságok. A megfejtés ott kezdődik, amikor egymásnak feszülve bizonygatjuk, hogy a „kék-az-ég” és a „harc-az-élet” aktuális kedvenc dalunkban ezúttal tényleg új információt hordoz. Darázsfészek. Az ízlésről és értékrendről való vitának kábé annyi értelme van, mint „macskaajtónak az intenzív osztályon”.

De:

Olyan igazodási pontok és útjelzők, amik segítenek eldönteni, hogy úgy általában normálisak vagyunk-e, és amik bizonyos szempontok alapján különböző csoportokba sorolnak minket, a zenei ízlésben is lefektethetők. Neurobiológiai alapoktól zeneelméleti megfejtéseken át a szkítákig el lehet persze menni ezerfelé, hogy számba vegyük azokat az összetevőket, amik a „jó dal” fogalmát a lehető legpontosabban definiálhatják, de ezeket brit kutatók nyilván már megtették, tehát nem kezdek bele.  Mivel azonban úgy általában is ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy bedugjam a fejem az oroszlán szájába, leírom azt az egyetlen, központi összetevőt, ami nélkül nem lehet „jó” egy dal. (A „Jó” itt, mint a magasztos, ultimate, legfelső, egyetlen, örök, megkérdőjelezhetetlen kifejeződése.)

Hiteles előadó

A hiteles előadó közölni akar velünk valamit.

A hiteles előadó a saját szavait énekli.

A hiteles előadó arról énekel, amiről akar.

A hiteles előadó tudja, mi áll jól neki. (És rajta.)

A hiteles előadó nem követ divatot.

A hiteles előadó szobrát a rajongók faragják.

Szóval a hiteles előadónak ilyen szuperképességei vannak, így ha ő (Chuck Norris) azt énekli, hogy „Az élet a legjobb méreg”, akkor szívesebben belehalunk. Ha vele ordítjuk, hogy „nem nézek én többet se férfira, se nőre” könnyebben átvészeljük a csalódást, és felgyorsul a pulzus, ha „hátraszeged fejed, édes, amikor kérges tenyerem az öledbe ér”.

Izgi, ugye? A totális és megkérdőjelezhetetlen szabadságunk abban áll, hogy azt sorolunk ide, akit mi szeretnénk. Az én tanulságom ilyenformán tehát csak az enyém, mindenki tegye meg bátran maga is a tétjeit!

Segítségképp: ha valaki netán azokra a szempontokra kíváncsi, mik mentén sérülhet egy dal „jósága”, a fenti listát tegye egyszerűen tagadásba.

Ezen ismérvek alapján például a 2016-os Fonogram Díj hazai jelöltjeinek zömére nem lehet panasz, június 8-án pedig kiderül, kik mentek nagyot idén a szakmai zsűri szerint. 

A jelöltek teljes listája itt látható: http://www.fonogram.hu/jeloltek

A Zeneszöveg.hu beszélgetések májusi részének főszereplője         Orbán Tamás dalszövegíró, zenei producer. Tamás azon szakemberek egyike, akinek munkáival napjában akár többször is találkozunk tévében, rádióban. 600 dal, valamint több zenei produkció és televíziós műsor is fűződik a nevéhez.

Dalszövegíróként olyan slágereket jegyez, mint a Hagyd meg nekem a dalt, a Hófehér Jaguár, a Végső vallomás, vagy a Homokba írt szerelem.

"Kevés vagy, Ádám!
 Nálam van az alma.                                                                                    Mit ér a kígyód,
 ha nulla a hatalma?!" (Oláh Ibolya: Baby)

A 3 részes beszélgetésben nem csak dalszövegírói pályájáról mesél, hanem megosztja velünk produceri tapasztalatait is. A 2. részben például az is kiderül, mely 2 könnyűzenei formáció létrejötte köthető a nevéhez.

Zenei producerként Tamás olyan szemszögből látja és nézi az előadókat, ahonnan időnként nekik is érdemes önmagukat megvizsgálni. Hogy mi a működő produkciók közös vonása, mikor kell szakembert bevonni a folyamatba, ki tud segíteni a megfelelő helyekre eljutni, ... nos, a beszélgetésben ezekre mind választ ad.

Televíziós munkái között van szórakoztató zenei műsorsorozat, mint a Csináljuk a fesztivált és a Dalnokok Ligája, de ott találjuk a Megasztárt is, melynek 3 évadon keresztül volt producere.

Nekiszegeztük hát a kérdést, mi a véleménye a televíziós tehetségkutató műsorok dömpingjéről.

Őszinte szakmai válasza nézőként segít minket eligazodni a műsorgyártás szándékait illetően, és abban is, hogy zenefogyasztóként hogyan állítsunk fel egyfajta értékrendet. 

Tamás az elmúlt néhány évben az írásról a tanításra helyezte át a hangsúlyt. A Zeneszöveg.hu által indított 2014-es dalszövegíró kurzus vezető előadójaként oktatótársaival, Szabó Ágival és Molnár Tamással olyan felbecsülhetetlen értékű tudást és tapasztalatot adott át a résztvevőknek, amelyet ebben a témában sehol máshol nem lehet megszerezni. Beszélgetésünkből az is kiderül, milyen területeken folytatja a dalszövegírás oktatását.

Vele készült interjúnkat ajánljuk zenekedvelőknek, kezdő dalszövegíróknak és feltörekvő előadóknak egyaránt.                             Az 1. rész május 19-től látható a Zeneszöveg.hu YouTube-csatornáján.

Kövessetek minket: https://www.youtube.com/user/zeneszoveghu

Köszönet a helyszínen készített fotókért: baloophoto.com