A 21. Media Hungary konferencián 2 napon át 5 teremben zajlottak az előadások, beszélgetések bejárva a média minden területét. A 2 nap jól szemléltette a 21. századi kommunikáció és tömegtájékoztatás 2 alapvető platformját: az 1. nap a hagyományos televíziózásé volt, a 2. pedig a digitális világé.
„Mi nem haldoklunk, mi így élünk!"
A televíziós közeg napja egyfajta hurráoptimista bizonygatással telt. A hagyományos televíziózás gyanúsan jókedvűen újabbnál újabb csatornák beindításáról beszélt, pedig tisztán látható, ahogy fogyatkozik a tévénéző-utánpótlás. Előre gyártott tartalmaival, a csak egyetlen helyen és időben elérhető, egyirányú kommunikációt jelentő tévézés bizonyos korosztályokban már nem tudja felvenni a versenyt a villámgyors, interaktív, real-time digitális platformokkal. Persze a személyre szabható programkínálattal, hordozható eszközökön való megjelenéssel próbálnak némi részt maguknak is kivenni a digitális világból, de tevékenységüknél fogva nem fogják tudni kiszolgálni a fiatalok tempóját, információéhségét, exhibicionizmusát és interakcióra való igényét.
Ki nézi?
A 25-34 öntudatra ébred, vágyainak konkrét irányokat ad, és nemcsak azt tudja, hogyan teljesítse ki önmagát, de már pénze is van hozzá. Vagy tud szerezni. Még kíváncsi, de már vannak tapasztalatai is, így nem elégszik meg a készen kapottal. Megkeresi, megkóstolja, megfőzi, azt eszi. Ilyenformán a televízió belőlük is jókora darabot vesztett.
Az estéket egyre többen töltik koncerten, vagy a számítógép előtt, a tévékészülék pedig megy lomtalanításkor az utcára az előfizetéssel együtt.
A televíziós műsorgyártás a 49 fölöttieket tekintheti még viszonylag stabil bázisnak, bár abból a korosztályból is egyre gyakrabban hallani az elégedetlenséget a műsorkínálat miatt. A celebek szerepét nem értik, a reality-k taszítják őket (is), és hiányolják a valódi tartalmat a két reklámblokk között. Többek között őket célozta meg az a néhány tematikus szórakoztató és zenei csatorna, mely az elmúlt években elindult.
Az élet császárai
Bár a digitális médiáról szóló 2. nap az éjszakai koncert-party kombó miatt erős hátrányban kezdett (a reggel 9 órás előadások nem voltak népszerűek), neki nincs is szüksége semmiféle előnyre. Ő maga az előny. Az új korszakhoz új bélyegek is jutnak: digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók, digitális analfabéták. A digitális bennszülöttek azok, akik pici ujjaikkal akarják kinagyítani az újságban nézett fotót, vagy egy jobbra simítással a dédnagymama rizsás Color Star tévéjén átpörgetni a képet. A digitális bevándorlók bekapcsolódnak az online világba, megtanulják az új eszközök használatát, az analfabétát pedig ilyenformán nem is kell magyarázni.
Bújócska
Ami az online médiapiac szinte összes szereplőjére jellemző az az a szándék, hogy a folyton mozgásban lévő tinédzsereket megtalálja. Ők ugyanis, miután rájöttek, hogy nem csak szüleik, de már nagyszüleik is használják a Facebook-ot, azonnal menekülésbe kezdtek. Egyrészt ahol a szülők ott vannak, az nem menő, másrészt ahol a szülők ott vannak, megszűnik a szabadság. Mivel minden márka fogyasztót és jövőbeni fogyasztót keres, ezért fogják magukat, és a tinik nyomába erednek, akiknek jelenlegi búvóhelye például a Snapchat, ami egy olyan mobilalkalmazás, mellyel képeket és max. 10 másodperces videókat lehet küldözgetni, működésének jellemző vonása pedig, hogy azok megtekintés után törlődnek.
Rövid fejszámolással is nagyon messzire juthatunk, vajon mi zajlik azon a platformon…
De visszakanyarodva: a nagy márkák egyik célja kiépíteni azt az elköteleződést, amik mentén a 16-24-ről 25-34-re váltó generáció azokra a márkákra fogja a pénzét költeni, amik tiniként beépültek a tudatalattijába. Ezek a márkák kergetik a fiatalokat, kínálva nekik élményeket, önkifejezési eszközöket, a menőség életérzését. Egész stábok dolgoznak újabb és újabb alkalmazások kifejlesztésén, új játékokon, amikkel ott lehetnek a kamaszok közelében, mint cinkosok, 'haverek'.
Bár az USA-ban a közösségi média szereplői között a Facebook már csak a 4. helyen áll (megelőzi a Snapchat, az Instagram és a Twitter), de a 4 millió magyar profillal Magyarországon még mindig a legjelentősebb kommunikációs felület. Szó szerint a fél ország és a fél világ fent van rajta.
A FB-jelenséggel nemcsak a reklámok, márkák foglalkoznak, hanem a társadalomtudomány és a pszichológia is. Ennek az utóbbi tudományágnak köszönhettük a 2. nap (talán az egész konferencia) legsikeresebb programját. Pál Ferenc Atya előadására a Kék terem zsúfolásig megtelt, az Atya pedig az ő sajátos előadásmódjával, poénjaival és túlmozgásos lendületével sírvanevetős, stand-up comedy-be oltott CsernusImre-performanszot kerekített két emberi alaptulajdonság köré. A nagy nevetés és vastaps mellett történetei az emberi mohóságról és a másikra való odafigyelésről talán többekben nyomot hagytak.
YouTube-sztárok
A YouTube-ban rejlő lehetőségeket nemcsak a zeneipar próbálja kiaknázni. Hogy a különböző videómegosztók milyen korlátlan teret biztosítanak az önkifejezésre, álljon itt két ellentétes példában:
Önjelölt wannabe-k
Gyerekek, kamaszok abból a tapasztalat nélküli korosztályból, amelyikben tombol a kontroll nélküli ego. Saját csatornájukra egyfajta reality-ként, önmagukról szóló videókat töltenek fel. Ezek nem tutoriálok, nem könyvélmények, nem tehetségük, vagy eredményeik megmutatására szolgálnak, egyetlen központi témájuk az „én létezem”. A kortársak rákattannak, nő a megtekintések száma, nőnek a megosztások, ezt látva pedig belépnek a nagy márkák, akik megkérik ezeket a fiatalokat, hogy videóikban mutassák meg az ő termékeiket, beindul a reklámgépezet, a 14 éves kislány pedig halálra rémül, mert egy családi nagybevásárláskor megrohamozzák az autogramkérők. A szerverek méretével együtt óriásira nőtt a szülők felelőssége is, hogy egyensúlyban tartsák a gyerekeket, és valódi értékeket ismertessenek meg velük, mielőtt a teljesítmény nélküli népszerűség után a valóság kettétöri őket.
Szórakoztató, pimasz, véleményvezér húszasok
Pörög a nyelvük, mert tudják, mit akarnak mondani. A véleményüket, a véleményünket olvasott, látott, hallott égbekiáltó, vagy érthetetlen dolgokról. Filmkritikák, bakik, könyves vérlázítások. És ezt minél viccesebb formában teszik, érthető módon népszerűségük annál nagyobb. Mint például a 334 000-es feliratkozóval bíró Szirmai Gergelyé aka HollywoodNewsAgency.
Jó mulatást a világhoz!