Zeneszöveg-blog

Szokásos május végi 2 nap Egerben. Idén 4. alkalommal rendezték meg a Music Hungary szakmai konferenciát. A színtér, ahol minden évben összegyűlik a zeneipar java, fesztiválszervezőktől lemezkiadókon és előadókon át menedzserekig mindenki, hogy átbeszéljék az iparág fontos kérdéseit és legsúlyosabb problémáit, esetenként bevonva szakpolitikusokat is, akikkel együtt a felvetett kérdésekre megtalálhatják a választ.

Az előadások és irányított beszélgetések különböző tapasztalatcserékből, problémafelvetésekből állnak, de a lényeg, a szakági friss-titkos információk a kinti hamutartók mellett és az esti borozásnál kerülnek elő. Persze így van ez médiától a reklámig mindenhol.

Az idei témák javarészt nem okoztak meglepetést: harc a tartalomszolgáltatókkal az előadókat/szerzőket megillető tisztességes bevételekért, fenyegeti-e terrorveszély a hazai fesztiválokat, vagy zene-e az elektronikus zene.

Az előadások mellett a színes, élményszagú workshopok szinte minden jelenlévőt vonzottak:

Hogyan fejlődhet egy zenekar, hogyan lehet eljutni a nagyszínpadig? Itt többek között Puskás Peti (The Biebers) és Tóth Gergő, a Wellhello menedzsere mondta el saját tapasztalatait. A másik érdekes (és nevetős) beszélgetés pedig arra kereste a választ, minek köszönhető, hogy Pécs arányaiban a legtöbb sikeres előadót adja az országnak? Furcsamód épp erre kaptunk választ, pedig itt már az önmagában érdekessé tette a programot, hogy olyan előadók osztották meg velünk kamaszkori élményeiket, mint Takáts Eszter, Felcser Máté (Punnany Massif), Marsalkó Dávid (Halott Pénz) és

Beck Zoli (30Y), aki mindjárt az elején közölte, hogy ő nem pécsi, hanem ajkai.

A témára a válasz egyébként Pécs mindenkori fiataljaiban keresendő, akik nyitottak, közvetlenek, és szívesen járnak koncertekre. Felcser Máté szerint sokkal barátságosabbak, és könnyebben teremtenek egymással kapcsolatot, mint a budapestiek, legyen szó zenekarokról, vagy közönségről.

A tartalomszolgáltatókkal való csaták témájában Gerényi Gábor, a Mandiner ügyvezetője és az Index társalapítója olyan provokatív kijelentésekkel bombázta a hallgatóságot, minthogy a zeneipar ne sírdogáljon, hanem hozza létre a saját platformjait, és ne hagyja kiszolgáltatni magát globális csatornák által (értsd: YouTube). Kijelentéseit hangos zúgolódás fogadta, és többen szerettek volna vele vitába szállni, de a szoros ütemterv ezt nem tette lehetővé. Pedig egy ilyen konferencián a kétirányú kommunikációnak, egy kis adok-kapoknak sokkal több teret kellene engedni, mert előrelépés és új ötletek csak párbeszédből születhetnek.

Idén Andy Vajna meghívásával a filmipar módszereibe próbált a zene bepillantást nyerni, hátha annak mintájára a magyar könnyűzene előbbre jutása is biztosítható, de úgy általában a konferencia legtöbb kérdése nem az alap problémát boncolgatta (ti. nincs egység), hanem a nemzetközi piacokra való nyitást firtatta, ami, ha átfogóan nézzük a jelenlegi magyar zenei együttműködést, meglehetősen előreszaladt terv. Először a hazai érdekképviseletet és egységes fellépést kellene kialakítani, mert amíg a hazai zenefogyasztók és politikai döntéshozók nem értékelik többre a zeneipar munkáját, addig a külföldtől hiába is várja azt. Azok a zenekarok, akik alkalmasak arra, hogy külföldi line up-ban szerepet kapjanak, azok már ott vannak, köszönik, keményen meg is dolgoznak érte. A filmes példákból kiindulva csak egy rendkívül erős állami támogatás tudja a könnyűzenét arra a szintre emelni, ahonnan már távolabbról is látszik (ahogy azt teszik például a skandináv országok), de – talán a magyar nyelv, talán más miatt – ebben nálunk nem látnak akkora potenciált, mint egy cannes-i filmes díjesőben.

Összességében ezek a zenei konferenciák sajnos rendre úgy érnek véget, ahogy elkezdődnek – elpanaszolják, kinek hol fáj, majd mindenki hazamegy - megoldások nélkül.

Ahol egy cél érdekében, kvázi értékmentésben egységes platformon, egységben dolgoznak a hazai könnyűzenéért, az a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma és azon belül a Cseh Tamás Program, akik az elmúlt 2 évben – a Petőfi Rádióval és Petőfi TV-vel való együttműködésben – kitágították a zenekari érvényesülések lehetőségeit, és jelentősen fellendítették a vidéki élőzenei klubéletet is. Nekik viszont most, hogy legfontosabb médiaplatformjuk a Petőfi Rádió épp zajló átalakításával elveszni látszik, mindennél égetőbb lenne, hogy találjanak egy új, hasonlóan erős médiapartnert, különben támogatott zenekaraik és eredményeik csak még több pénz és munka belefektetésével válhatnak láthatóvá. Ha egyáltalán.

A Cseh Tamás Program támogatási irányvonala ugyanis nem esik egybe a kereskedelmi rádiók zenei elképzeléseivel. Ami persze örvendetes, lévén, hogy előnyben részesítik az eredetiséget, a hitelességet és az igényes zenei megoldásokat.

- Elkapcsolási faktor. – mondja nekem egy regionális rádió vezetője, aki a miatt panaszkodik, hogy nem tudja kitölteni a magyar zenei kvótáját, mert nem írnak a magyar zenekarok új zenéket.

- Dehogynem! – forgatom a szemem csodálkozva - Napjában több száz új magyar dal születik!

- De olyan sajnos nem jó, mint amilyenekre te gondolsz. Elkapcsolási faktor, mert nem ismerik az előadót a hallgatók.

A rádiók tehát nem kockáztatnak. Nagyon úgy néz ki, hogy jelenleg csak a zenefogyasztók tudják megmenteni a könnyűzene értékeit. Például azzal, ha a kereskedelmi rádiók unalomig ismételt kínálata helyett személyes kedvenceiket hallgatják, ha az esti tehetségkutató műsor helyett egy koncertet választanak, vagy gyermekeiket beíratják zeneiskolába. Az utóbbi ugyanis nemcsak a lélekre van pozitív hatással, de tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a kottaolvasás és hangszeres játék a lehető legkiválóbb tréning az agy és a gondolkodás fejlesztésére; semmivel sem összehasonlítható, komplex fitness. Kár lenne kihagyni.

És ha már zenei oktatás: 2 évvel ezelőtt kezdte meg a Zeneszöveg.hu saját kottakönyvek kiadását, melyek aktuális slágerek énekkottáit tartalmazza. A megvásárolható példányokon túl a Zeneszöveg.hu ezeket térítésmentesen bocsátotta zeneiskolák és általános iskolai könyvtárak rendelkezésére, és a misszió folytatódik.