Az Elevenkerten kívül Taliándörögd ad otthont többek között a Református Udvarnak, itt a Tilos Rádió bázisa is egy kocsma hátsó udvarán, kicsit fentebb a Kocsor Ház, ahol meglepetésünkre country együttesek is fellépnek, valahol a szomszédjában pedig a Színház Színpad. Ha elindulunk felfelé az Elevenkerttől, ezeket mind felfűzhetjük egymás után, a sort pedig a falu határában álló, XIII. századi gyönyörű templomrom zárja, az előtte felállított színpaddal.
Este fél 10 körül elindultunk, hogy ott megnézzük a Kerekes Band koncertjét. Ezen a ponton a térképet viszont nem egyformán értelmeztük, és egy kis mellékutcába tévedtünk. Az egyetlen szembejövő fiútól megkérdeztem, erre van-e a Klastrom.
Kicsit ringatózott, és a választ hosszabban kitartotta. Az idő neki láthatólag már más ütemben telt.
Annyit kiszedtünk belőle, hogy az irány jó, de dagonya, ezért visszafordul. Nem tudom, miért, mi ennek ellenére továbbmentünk. Vaksötét volt, elfogytak a házak, és csak az elemlámpánkra hagyatkozhattunk. Akkor azért már gyanús volt, hogy nem a „hivatalos” úton vagyunk, de halkan tompa ritmusok jutottak el hozzánk, és egy perccel később megláttuk a Klastrom fényeit is a távolban. A körülöttünk lévő feketeségben egyrészt a tereptárgyak sem látszódtak, másrészt egy tájékozódási verseny után engem valószínűleg még napokig keresnének, mi mégis magabiztosan felmértük, hogy több van már mögöttünk, mint előttünk, így tartottuk tovább az irányt. Az elemlámpa fényénél kiderült, hogy egy frissen lekaszált földterületen vágunk épp át. Sok évvel ezelőtt csináltam már ilyet. Akkor mire kijutottam onnan, lábanként 2 kg nedves termőföldet vonszoltam magammal, és úgy mozogtam, mint a hegyi ember, így itt már előre röhögtem magunkon. De nem sokáig, mert a hátunk mögött a távolban kiabálást hallottunk, és egy lámpa fénye imbolygott. Poénból körözni kezdtem a lámpámmal, hátha valami vicces kommunikációt kezdhetünk, de a fény gyorsabban mozgott, mint mi, és ettől hirtelen berezeltem. Azt hittem, értünk jönnek, ugyanis kergetett már engem csősz vasvillával búzatábla-fogócska miatt. Szerencsére nem ránk vadásztak, a fény kis idő múlva eltűnt a falu irányában.
A szántóföld szélén aztán találtunk egy letaposott átjárót, és egy sor toitoi mellett kibukkanva, rezzenéstelen arccal csatlakoztunk a száraz földúton érkezőkhöz. A Klastrom színpada kerítéssel van körbevéve, a kintről érkező italt nem lehet bevinni, ezért felhajtottuk a sörünket, és csak ezután szóltak, hogy elmarad a Kerekes Band. Pedig arra gondoltam, integetek Fehér Zsombornak, akivel 8 évig osztálytársak voltunk a zenei általánosban, és aki Dobó István után most a leghíresebb egri. A közben támadt vihar azonban összekócolta a programokat, a Kerekes Band-et visszafordították, mert állítólag ledőlt a színpad. Bár ezt nem értettük, a színpadnak látszólag nem volt baja, mert Szalóki Ági és zenekara épp használta.
Az viszont kétségtelenné vált, hogy az áhított Földközeli élmény, minden szempontból, itt, Taliándörögdön teljesedik ki számunkra.
Visszafelé már a járt úton mentünk, ami kevésbé félelmetes, viszont több rajta a kocsma. A Tilos Rádió-borozó kombónál, a mindent beborító neohippi-tömegben kiszúrtuk a helyieket, ahogy a Katica Büfében és a lentebb lévő csapszékben is. Ennek már nem emlékszem a nevére, de az enteriőr nyomán nem lennék meglepve, ha 12. sz. Italbolt lenne. Mivel ez volt legközelebb a szálláshelyünkhöz, a napjainkat ez a krimó foglalta keretbe.
Reggeliért elsétáltunk a boltba, visszafelé pedig leültünk elé kávézni. Mivel minimalista sátrazók vagyunk, és csak alváshoz rendezkedtünk be, a konyhát és fürdőszobát alternatív módon kellett megoldanunk. A reggelit mindjárt úgy, hogy a boltban vett zsömlét, vajat, párizsit kávézás után, a kocsma előtti sörpadon ettük meg. De nemcsak mi. A fesztivál ideje alatt álmosan csoszogó fiatalok lepték el az utcát, és a bolt-ivó útvonalat fényesre járták. Délelőtt 11 óra felé megtelt a placc. Az asztaloknál ismét szólt a gitár, potyogott a morzsa, gyűlt a hamu. Közöttünk, az egyik asztalánál két helyi huszonéves bömbölt részegen, mellettük pedig egy asszony könyörgött a 40-es fiának, hogy induljon végre haza. Hirtelen kényelmetlenül és zavarban éreztem magam. Megszálljuk őket 10 napra, élvezzük a szabadságot és a puritán körülményeket, aztán hazamegyünk, míg a többi 355 napban ők minden reggel ugyanott, a kilátástalan 500 forintos órabér sörpadján fogják leinni magukat.
Új bejegyzés szövege
