Azon kívül, hogy megtelt, magáról Kapolcsról eddig nem szóltam, pedig a legtöbb színpad, nyitott udvar és program ott található. Abba a 3 napba, amit ott töltöttünk, igyekeztünk a lehető legtöbbet beletenni. Terveztem például, hogy minden nap a 11 órai jógával indítok Harcsa Veronika udvarában. Aztán nem. Taliándörögdről csak koradélutánonként jutottunk át Kapolcsra. Először megebédeltünk, mindig más vendégasztalnál, a délután további részében pedig a programok között cikáztunk.
A Momentán Társulat udvarában meghallgattunk egy slam poetry workshop-ot, amit Horváth Kristóf (Színész Bob) és Kupa Julcsi vezetett. A szabad asszociációs játékhoz aznap a folyton eleredő eső miatt kicsit nyűgös és zárkózott voltam, ezért inkább csak a körön kívül, egy padon hallgattam őket. Egy kitelepült antikváriumban vettünk egy régi, blues-ról szóló könyvet, népzenéért bementünk Sebestyén Mártához a Muharay Udvarba, Jancsi Bácsi Udvarán pedig roma néprajz-előadást kaptunk a fiatal házigazdáktól.
Az esti Hajós András-műsor kellemes meglepetés volt; az előzetes programmal ellenétben nem az interaktív foglalkozását tartotta, hanem Debreczeny Csabával, Kálloy-Molnár Péterrel és a Modern Art Orchestra-val közös Macsó Swing c., elegáns-vicces-swinges műsort adták. A kezdésre a színpad előtti tér megtelt,
az előadás közben pedig Kálloy-Molnár Péternek arra is volt érkezése, hogy figyelmeztessen minket, ott a bal szélen, ahol ülünk, jókora ürülék csendesül a fűben. Felemelt hüvelykujjal jeleztem, hogy megtaláltuk, és ha mázlink van, nem hátulról fúj majd a szél.
A napjainkat rendszeresen Taliándörögdön, a Klastromnál zártuk. Az elsőt egy korábbi részben már elmeséltem, a másodikat Ferenczi Györggyel és a rackákkal, erről azonban megfutamodtunk, mert annyira lehűlt a levegő, hogy a vacogásomtól nem hallottam a zenekart. A következőt már nem tettem kockára: a másnap éjjeli Palya Beára gyakorlatilag minden ruhámat felvettem. Valahogy. A hosszú szoknyámat például a nyakam köré tekertem, sálam is lett. Imádom az egyszerűséget és a mindenhasznosítást! Mondjuk a nadrág alá a dörögdi vegyesboltban 150 ft-ért nejlonharisnyát vettem, a pizsamát túlzásnak éreztem volna. Palya Beáról nehéz tárgyilagosan nyilatkozni. Nem úgy fogok.
Bea egy sámán, aki szeretettel ül tort fölöttünk. Zavarba ejtően tárja fel magát, hihetetlen közel enged, majd belépsz hozzá, ő felnevet, elkap, megpörget, transzba ejt, és még koncert után órákkal is a kijáratát keresed.
A másik fontos program Lovasi versimproja volt a Kaláka Versudvarban. Az eső ellenére az udvar megtelt, ültünk a vizes padon, és tátott szájjal hallgattuk, ahogy éppen előttünk íródik a zenei költészet. Hogy megmutassa, hogyan születik egy Lovasi-féle dalszöveg, kért a közönségtől 4 egyszerű mondatot. Megszavazzuk, és a nyertes lesz majd a dal nyitóképe. Az egyiket én dobtam be, de mikor elkezdtem, már a mondat elején rájöttem, hogy ha valami, hát abból dal biztos nem lesz. A közönség-kedvenc az lett, hogy „Voltam már kevésbé szakállas”. Maradandót végül nem írtunk együtt, de Lovasi elénekelte két születőben lévő dalát. Sírtam. Vagy az eső volt. Aztán hazajöttünk.
Ebben a 4 részben a legjavát válogattam ki annak a számtalan élménynek, poénnak, zenének, amit a Művészetek Völgyéről hazahoztunk. És jó ég, mennyi feljegyzés maradt még…!
Egyszer pedig talán mégis írok valamit arra, hogy „A rendezvény területén tilos a dohányzás.”
