Olyan jó érzés látni hétről hétre, néha napról napra, hogy milyen sok embert érdekel a zene, mennyire sokan vannak egy-egy koncerten! Ami azonban a legfeltűnőbb: a generációk közötti különbség. Minőségi show volt, jól keveredett és tette még színesebbé a Honeybeast stílusát a szimfonikus zenekar, bár én kicsit elnyomottnak találtam a komolyzenei aláfestést a könnyűzenei alapok mellett, de így is nagyon érdekes aréna-koncertet láthattam. Sokan voltak, nagyjából négyezren és akkor jöjjön az, amitől nekem nagyon tetszett… a közönség: vegyes volt, gyermek és idős pár is akadt. De zömében, 30-45 közötti nők, párok, baráti csoportok alkották a szenzációs és jól együttműködő, bulira váró, majd bulizó rajongók táborát. Rajongók, ők azok, akik Zsófival együtt éneklik a dalokat és extázisban törnek, ki ha fellép a kedvencük, a kedvencük pedig nagyon hálás lehet nekik, mert fantasztikus közönséget kapott és mázlista, mert szinte minden fanatikus ott lehetett, hiszen mindenki végig együtt élt a színpadon álló formációval. Tetszett, hogy maximálisan kiszolgálták ezt a sok embert, akik miattuk átélhettek egy (hogyan is szólt a beharangozó?) kollektív audiovizuális orgazmust, talán már a sokadikat.
B+
