Igaz, 25 éves, de csak tavaly jártam ott először. Meg kell érni a dolgokra. Idén viszont már nem volt kérdés, hogy ott leszek a Művészetek Völgye fesztiválon (röviden: Kapolcson), mert elsőre magával ragadott. A steril, városi élet az én felnőttkorom része is lett, de a kutyasz*rt a járdán azzal a büszke tudattal kerülgetem, hogy hiába a kedd 10 órás sales meeting, mégiscsak több száz éves palóc családból származom. Ettől közelebb érzem magam a Valósághoz. Ha pedig néha (sokszor) futhatnékom támad, csak vidék, csak falu, vissza a gyerekkort. Úgyhogy sátor az autóba, irány Kapolcs és a kiszámíthatatlan, Földközeli élmény! (Később kiderül - szó szerint.) Ha Kapolcsot meg akarod élni, innen érdemes nekiindulni.
A letisztult, praktikus élet első felvonásában letesszük az autót. A falu megtelt, a járdáról az embertömeg már az úttestre folyik, és egyébként is,
itt autóval végiggurulni olyan, mintha gördeszkáról akarnánk megnézni Mona Lisa-t a Louvre-ban.
Kialakított parkolóhely van bőven, na, de a természet hazatérő gyermekei nem dobálják csak úgy az ezerötszázasokat, mert messze még az esti kocsma. Megtakarításilag ezért érdemes továbbmenni, a falu másik végén például egy gyümölcsös gazdái 500 Ft-tal olcsóbban mérnek egy napot az almafáik alatt.
A második felvonásban felvesszük a karszalagot, és megtudjuk, hogy valami félreértés miatt nincs sátorhelyünk. Kalandot akartunk, tessék. Délután 4 óra, időnk még rengeteg, hogy kitaláljuk, hol érjen az éjszaka. És itt jön a legfontosabb tárgy, ami a kedvenc fesztiválnadrágom zsebében lesz az elkövetkező 72 órában: a műsorfüzet. Ebben az összes helyszín minden programja mellett ott van a fesztivál térképe is, jelölve rajta kisbolt, zuhanyzó, vendégasztal, wifi, buszmenetrend, bárányok. Ha már szóba hoztam: a fesztiválnadrág egy nagyon praktikus viselet. Két irgalmatlan méretű oldalzsebében bőven elfér papír zsebkendő, kézfertőtlenítő, telefon, pénztárca, ügyesen hajtogatott, nemcsinos esőkabát, egy fél literes víz, és még mindig van benne hely.
Mentesül a kéz, lehet szabadon csettinteni, táncolni, fröccs-önteni. Nem mellesleg bőszárú, tehát alkalmas viselet melegben (mert szellős), hidegben (mehet alá a cicanadrág), rock fesztiválon és váratlan hip-hop koncerten egyaránt.
Helyben készült, házi bodzaszörppel ülünk a patakparton, válságtanács. Belemennénk olyan őrültségbe is, hogy kiveszünk szobát Köveskálon, ahol tavaly megszálltunk, de elkéstünk, mások már megszállták, teltház van, kézcsók. A problémával (is) a zsebünkben elindulunk Taliándörögdre, hogy az Elevenkert helyszínén az ismerősöknél tiszteletünket tegyük.
Bár a térkép 3 km-t ír Taliándörögd és Kapolcs között, kevesen vállalkoznak, hogy lesétálják a távot, mert a valóságban - többünk szerint – inkább a duplája. A falvak közötti mozgásra az erre rendszeresített Csigabuszokat ajánljuk. A nevével ellentétben nem nézelődésre vannak, hanem, hogy a szörptől-portól ragadó fesztiválozók gyorsan eljussanak egyik helyszínről a másikra. Ha valaki mégis nekiindul gyalog, a busz akkor is felveszi, ha nem akarja. Útközben kicsit megszeppent osztálykirándulás-érzés van. Ugyanonnan jövünk, hasonlót szeretünk, egyfelé megyünk, és ez összehoz minket 5 percre. Az út mentén, egy szántóföldön két horpadt hippi autó áll, közöttük nyugágyakon félmeztelen fiúk gitároznak, és minden fordulónál integetnek.
