Sokszínű emberekkel való verbális egyveleg, minek témája a zene érzelmi hatása. Ránk, akik befogadják vagy éppen próbálják minden végighallgatott alkotásban megtalálni a számukra olyan nagyon fontos egyé válást. Mindenki életében van egy dal, ami érzelmeket váltot ki. Ezen az estén volt egy néző, aki nem egy dalról, nem egy hangról, de még csak nem is egy általa megélt rossz élményről mesélt, hanem egy rajzfilmről..
Igen, tudom, mi köze ennek ahhoz, hogy dalszerző klubban jártam?
Talán csak annyi, hogy a legjobban ezzel tudom érzékeltetni az este különös hangulatát.
Az egyik néző egy rajzfilmet élt meg életében a legfurcsább módon, ami csupán annyi volt, hogy mindkét oldalról bárányok jöttek, feketék az egyik, fehérek a másik oldalról, középen állt egy fekete-fehér bárány, akit mindenki bántott. A férfinek ez egy életre megmaradt és úgy mesélt a harminc évvel ezelőtti meséről, amit csak egyszer látott és soha többé, amit azóta sem talál, pedig folyamatosan kutatja, hogy láttam magam előtt a rajzfilmet, tényleg elképesztő volt.
Persze volt aki dalszöveggel érkezett, egy hajléktalan fiatalember a „sejj a gyomorvérzés” című saját maga által írt népdalalapokra helyezett költeményét olvasta fel.
Az este házigazdájától, aki egyébként számos remek szöveget írt, mély mondanivalóval, jellemzően elgondolkodtató szövegkörnyezetben, megtudhattuk, hogy milyen egyszerűen és szimplán született meg egyik-másik remekmű.
Sziámi dalszövegekhez való vonzódását jól tükrözi, hogy szavakat gyűjtött a közönségtől, akiket végig bevont és közösen, együtt dolgozva, rögtönzötten dalt írt, majd klasszikus magyar nótaként előadta Szakcsi Lakatos Béla zongora zseni, élő legenda, kíséretében. A Kossuth díjas cigánymuzsikus-zongorafenomén egész egyszerűen elkápráztatott engem, minden egyes leütött hang élményszámba ment. Ezek után az első elhangzott kérdés lesz az utolsó.. Mi is az a dal?
Feczer Bálint +
